News

gÉN - BARICZ KATI kiállítása

05 February 2010
Baricz Kati az utolsó mohikánnök egyike a hagyományos fotográfia egyre kisebbre zsugorodó rezervátumában. Képei semmi másról nem szólnak évtizedek óta, csak arról, megérintette-e lelkét valamilyen módon az, amit fényképez, s ha igen, miként. S minek utána Baricz Kati egyenes ember, érzelmeit nem takargatja, ezért fotóin is mindig magáról beszél, bármit is fényképez. Most is. Aki ismeri Kati korábbi munkáit, könyveit, biztos meg fog lepödni mostani portréi láttán. És ez jó.

Kincses Károly, fotómuzeológus
gÉN
/vallomás egy kiállítás képei elé/

…1948-ban születettem, Lengyeltótiban. Anyám szerette volna, hogy tanár, vagy orvos legyek, én pedig elhatároztam titokban, hogy fotográfus leszek…és BARICZ KATI lettem.
A csodamasinámmal sokfélét megörökítettem saját örömömre, föként embereket.
Na nem mindegyeiket, csak aki tetszett nekem.
Ez az én SZÜRtREALIZMUSOM.
Közel ötven éve rögzítem szubjektív világomat.
Tavaly karácsonykor azt súgta nekem valami:
Ezen az ünnepen nem leszel egyedül, fotózz gyermekeket!
Hallgattam rá. Így lettem nagymama 2009 tavaszára.

…hogyan marad meg gyermeked arca általam a jövönek?
Képeim egyszerüek, szinte mint anno az igazolványképek, melyeket nagy mügonddal valaha a szakma mesterei készítettek. Modelljeim komolyan a lencsébe néznek, tekintetük zavarba ejtö. Arcok az örökkévalóságnak. Gyermekednek ezt az arcát talán nem is ismered, talán nem is öriznéd meg. A képeken egy pillanatra megállt az idö egy öszes hajú néni által.
Együttlétünk felejthetetlen lenyomatai.
KÉP - MÁS. Nem az igazi…az igazi él és állandóan változik.
Vajon idövel hogyan fogja nézni önmagát?

A jelen, a pixelek világa elsöpri a hagyományos technikák nagy részét, és vele együtt az ember kénytelen a lelkét is átadni az újnak.
Pusztítunk? Fejlödünk? Szenvedünk? Felejtünk? Rohanunk?...és nem akarunk?
Ember teszi ezt ösidök óta, más hullámhosszon és idöben.

Hagyományörzö vagyok, ragaszkodom, Ilyenek gÉNeim. Élek vele.

Üzenet:
A nagymama jól van.
A nagymama boldog.
A nagymama még alkot,
…és reméli,
nem csak saját örömére.

Baricz Katalin
érdemes müvész


Életrajz

1948-ban született Lengyeltótiban
1967-78 a Magyar Filmlaboratórium laboránsa és tanít a Práter utcai fotósiskolában
1974-töl rendszeresen publikál magazinokban, szerepel kiállításokon
1975-töl részt vesz amatör fotósok képzésében (Népmüvelési Intézet, Föfotó)
1981-töl önálló müvészként tevékenykedik
2005-2007 vendégelöadó a Kaposvári Egyetemen
Ösztöndíjak


1998 André Kertész Alkotómüvészeti Ösztöndíj
2008 MAOE Alkotói Támogatás

Díjak

1983 Székely Aladár-díj
1998 Balogh Rudolf-díj
2002 Nikon-díj
2005 Magyar Fotográfiai Nagydíj
2006 Fotómüvészeti Alkotói Nagydíj (MAOE)
2007 Érdemes müvész

Tagja a Magyar Fotómüvészek Szövetségének és a Magyar Alkotómüvészek Országos Egyesületének.

Egyéni kiállítások

1985 Létterek – Helikon Galéria, Budapest
1989 Szeretetotthon – Dorottya Galéria, Budapest
2001 Párizs – Fonyód – Mai Manó Galéria, Budapest
2003 For You – Magyar Intézet, Prága
2005 Apám kertje – Múzeum, Fonyód
2006 Természetem – Magyar Fotográfusok Háza, Budapest
2008 Eszencia – Kossuth Filmszínház Kamaraterem, Mohács
2008 INDEX – Klebelsberg Kultúrkúria, Budapest

Müvek gyüjteményekben
Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét

Könyvek, albumok

Elsö nagyításaim (Bp., 1976)
Elsö felvételeim (Bp., 1982)
Tükör (Bp., 1999)
Szubjektív napló (Bp., 2001)
For you – Majdnem egyedül (Bp., 2003)
Apám kertje (Bp., 2004)
Természetem (Bp., 2005)
Médium (Bp., 2008)